A hit

2021. 02. 19.

Az utóbbi hónapokban nagyon sokat olvastam. Számomra szórakoztató könyveknek mindig félve állok neki, mert nem tudom őket letenni. Így volt ez most is.

Karácsonyra kaptam Náray Tamás, Zarah című könyvét. Ez olyan igazán vastag, ráadásul kicsi betűkkel írott könyv. Nem hagyott nyugodni, így belekezdtem. Persze három nap alatt a végére értem.

Számomra a könyv afféle szent dolog. Úgy olvastam ki őket, hogy nem is látszott rajta, hogy forgatta valaki. Ez mostanra változott. Mióta én is írok. Azt hiszem. Az írással célom az, hogy többször előkerüljön, lehessen használni a leírtakat. Szóval aláhúzok, megjelölök. Lehet egyszer megbánom, mert szeretem a könyveket.

Szóval Zarah. Háború, nácizmus, emberi sorsok. Fura az élet, az elmúlt fél évben nem az első olyan könyv, ami ezzel kapcsolatos. Sokáig nem is tudok elszakadni a történetektől, így van ez most is.

Hogy mi tart fogva? Talán az, hogyan tudnak emberek felállni úgy, hogy az életükben majdnem mindent, de tényleg majdnem mindent elveszítettek. Családod, régi életet, gyereket, vagyont, hírnevet, bizalmat, családi örökséget, mindent. Minden túlélőben azt hiszem van közös, a hit. Az életbe vetett hit. Biztos nem véletlen, hogy ezek kerülnek most a kezembe. Azt mondják a bölcsek, hogy az idei év a hitről fog szólni. És itt ne a vallásra gondoljatok, a hit ennél sokkal több. És nem meghatározható. Mert a hit mindenkinek mást jelent. És csodálatos teremtmény az ember. Felülmúlhatatlan.

Nekem végre magamban is kell hinnem (nem csak másokban) és abban, hogy mindenből lehet tanulni, mindenből ki kell vonni azt az eszenciát, ami aztán máshol jól fog jönni, amivel több lesz az életem és ezáltal másoké is. Még a legszarabb, legnehezebb helyzetekből is.

És abban kell még hinnem, hogy mindennek meg kell hagyni az idejét. Hiába akarok még mindent adj uram, azonnal, nem fog menni.

És azt is el kell hinnem, hogy a puszta lényem hatással van másokra. Hiába zárom be magam a szobámba, hiába húzódom a háttérbe, hiába maradok csendben. Úgysem tudom elkerülni, hogy valamilyen formában hozzátegyek mások életéhez. Mert ilyennek születtem. És igen, van olyan, amit adni tudok.

Hát erre jutottam az elmúlt fél évben.

És egy idézet Zarahból:

„És amíg élünk, tehetünk magunkért.” /Náray Tamás: Zarah 40. oldal/

You Might Also Like

Leave a Reply

Back to top