Számvetés 2.

Tovább folytatom a számvetést.

Hát, ezek megint bizonyítványok. Kevésbé élvezetesek, mint az előzőek.

De kezdjük kicsit messzebbről. Van egy különleges kapcsolat az életemben. Kislány koromban kezdődött, úgy 10 éves lehettem. Az apukám széles látókörű, tájékozott ember volt és már akkor látta, hogy a világ változni fog, keleti irányból nyugati irányba fogunk húzni, ezért az orosz nyelv nem lesz annyira értékes, mint az angol. Fehérvár egyik nyelvtanára (nem sokan voltak még) rendszeresen járt hozzánk, próbálta a Project One leckéit a fejembe tömni. Hát nagyrészt sikertelenül. Szegény tanár bácsi nem volt a szívem csücske, ezért a kazettahallgatások alatt nem a szövegre figyeltem, hanem arra, hogyan törhetnék borsot az orra alá, hogyan viccelhetném meg. Szóval ez a kapcsolat már néhány évtizede tart. Megéltünk már magasságokat és mélységeket. Ez olyan se Veled, se nélküled kapcsolat. Rengeteg időt, energiát, pénzt fektettem abba, hogy kiegyensúlyozottan éljünk együtt, hogy élvezzük egymás társaságát, de hiába. Most távol vagyunk. De tudom, nem tarthat soká, mert közös élmények híján a kapcsolatunk meg fog szakadni. Ezt nem szeretném, mert fontos nekem. Voltak olyan helyzetek, mikor nagyon rosszul éreztem magam miatta, aztán voltak olyanok, mikor a hiányát okoltam azért, mert nem tudtam előrébb lépni. Most egyszerűen hiányzik, de haragszom is rá. Végletes érzelmek. Hiányzik, mert sokat ad. Haragszom, mert nem tudom irányítani, mert ellenáll. Sok mindent próbáltam. Hol közelebb jött, hol távolodott. Tudom, hogy vele még jobban kinyílna a világ. Meg kell szelidítenem.

Kitaláltátok miről van szó?

Némettel jobban alakult a kapcsolatom. Középiskolában kezdtem, elsőben nagyon-nagyon jó tanárunk volt. Ha visszagondolok, hihetetlen hová eljutottunk egy év alatt. Aztán a tanárnő elment és a következő másfél év totális visszaesés volt, a következő másfélben pedig eljutottunk oda, hogy mindenki sikeresen leérettségizett. Utána külker németet tanultam, ez maga volt a kánaán. Olyan gyorsan, összeszedetten talán még magyarul sem tudok beszélni, mint akkor, németül. Később nem volt lehetőségem használni és rendesen megkopott, majd kb. újrakezdtem a fősuli után, hogy megcsináljam a nyelvvizsgát. Azóta pedig sajnos nagyon keveset tudok, de mindig tervezem, hogy újrakezdem, mert szeretem.

Nagyon büszke vagyok ezekre a bizonyítványokra, mert valahogy mindig hátrányból indultam és mindig megugrottam a lécet. Rengeteg energiát és pénzt fektettem ezekbe. Hihi, inkább nem is merem kiszámolni mennyit. Ezek a tapasztalatok bennem vannak.

Tudom, hogy az emberi teljesítőképesség szinte határtalan, ha tiszta a cél, ha van elszántság. Ezt jelentik nekem ezek a bizonyítványok, és erre emlékeztetnek.Ja és nem gyűjtögetem, szükségem volt rájuk. Diplomákhoz is és magam miatt is.

You Might Also Like

Leave a Reply

Back to top